2012/2. szám

Tartalom:

Virágcsoda: varázsmogyoró
Korallvirág
Tavaszvárás aranysárgában
Mint a jég & hó
Egy kert – két ötlet
Ügyesen felosztva
Madárvédelem tojóládával
Éljen a kelbimbó!
Vitamindús friss téli zöldség
Az én csodakertem
Téli varázslat angol módra
Tudatos vízfelhasználás a kertben
Praktikák magazin
Kialakítási és növénygondozási tanácsok
Holdnaptár
Díszfüvek
Kert-klub
Előzetes

  

Tavaszvárás aranysárgában

A téltemető az első tavaszhírnökök közé tartozik. A virágtörpe akkor bontakozik ki teljes szépségében, ha hagyjuk, hogy elterjedve sárga virágszőnyeget szőjön.

Egységben az erő! Mintha ezt a mottót egyenesen a kicsi téltemető (Eranthis hyemalis) számára találták volna ki. Egyesével elszórva vagy kis csoportokban nem érvényesül a kb. 10 cm magas gumós virág. Azonban amikor enyhe téli időjárásban január végén, február elején az elvékonyodott hótakarót sárga virágszőnyegként lepi el, a törékeny téltemető megdobogtatja a kertbarátok szívét.

Az ilyen előadás előfeltétele a megfelelő hely: a téltemető előnyben részesíti a laza, tápanyagban gazdag talajt – ideális számára a lombhullató fák és bokrok körüli terület, ahol nyáron árnyékról gondoskodik a dús lombkorona. Ilyen körülmények között a kicsi növénynek jó esélye van arra, hogy egyrészt önvetéssel, másrészt pedig sarjgumók által bőségesen szaporodjon. Viszont a pangó víz vagy a hosszantartó szárazság egyáltalán nem kedvez az érzékeny növénynek.

Ahelyett, hogy ősszel töméntelen mennyiségű apró gumót ültessünk, február elején vásárolhatunk virágzó példányokat is. Ezek először cserépben a teraszt díszíthetik, mielőtt tavasz elején kiültetjük a kert laza, fagymentes földjébe. Kezdetnek elég két tucat virágtörpe egymástól 30–50 cm távolságra, hármas csoportokban elültetve a gyepen vagy a bokrok alatti szabad felületen.

A téltemető elterjedése türelemjáték, ugyanis csak mintegy tíz év múlva fog sűrű virágszőnyeget alkotni. A folyamatot azonban felgyorsíthatjuk, ha tavasszal begyűjtjük az érett magvakat (lásd a keretes cikket az előző oldalon), majd azonnal el is vetjük a szabad felületekre. Akinek már tekintélyes téltemető-állománya van a kertjében, elvirágzás után ásóval egy-egy növényt gyökérlabdástól kiemelhet a földből, és elültetheti egy új helyre. A leveleket június elejéig hagyjuk zavartalanul visszahúzódni. Addigra a sárga koránkelő elegendő tápanyag-tartalékot raktároz a gumójában ahhoz, hogy a következő tavaszelőn ismét képes legyen egyesített erővel kijátszani az ütőkártyáját.

Ügyesen felosztva

Az elválasztó elemek lehetnek nagyok vagy kicsik, fel­tűnőek vagy visszafogottak. Ám meg­felően elhelyezve mindig izgalmasabbá és változatosabbá teszik a kertet.

Legyen szó a nappaliról, a konyháról vagy a fürdőszobáról – a házban minden helyiségnek megvan a maga saját funkciója, és falak, illetve ajtók választják el ezeket egymástól. Ami pedig a négy fal között jól működik, annak a kertben is klappolnia kell!

A jó kialakítás ismertetőjegye a sikeres felosztás. Sokféle oka lehet a rendteremtésnek és a szortírozásnak: meglehet például, hogy a zöldséges ágyás túl közel van a teraszon berendezett kényelmes pihenőhelyhez, vagy a kert egyik csúnya sarka, mint például a komposztálóhely, túlságosan szem előtt van. És a virágzó som is biztosan sokkal jobban érvényesülne egy sötétebb tisza­fa sövény előtt! Valójában nem is a térelválasztó elemek száma a döntő, hanem az, hogy hol és hogyan helyezzük el azokat a kertben.

Ha meg akarjuk tudni, hogy mely részeken valóban ésszerű térelválasztót használni, nagy segítséget jelent a telek alaprajza. A rajzon karikázzuk be az olyan meglévő térrészeket, mint a pihenő­he­lyek, konyhakert, zuhanyozó és komposztsarok. Ott, ahol a vonalak átfedik egymást, vagy két terület egymással határos, szükség van térelválasztó segédelem alkalmazására. Ennek a hosszát, irányát, magasságát és kinézetét illetően a következőket kell végiggondolni.

Az elválasztó elem ne legyen se túl nagy, se túl átláthatatlan. Gyakran már az olyan természetes szerkezeti elemek is jelölhetik az átmeneteket, mint a díszfüvek, gyümölcsfa-kordonok, egy bambuszsövény vagy sorjázó növény­dézsák, bájos fény- és árnyékeffektusokat teremtve a kertben. Ugyanilyen hatásosak a különböző burkolat-szerkezetek. Már a színek, formák és anyagtípusok szembetűnő váltakozása, vagy a lépcsőfokokkal kiemelt magasságkü­lönbség is felhívhatja a figyelmet arra, hogy új kertrészbe léptünk.

A nagy, feltűnő térelválasztók, mint a kőfalak vagy sövények, megtörik a tekintet útját. Ezek olyan stabil elemei a kertnek, amelyek védenek a tolakodó pillantásoktól, és árnyékot tartanak. A terméskőből, téglából vagy betonból épített fal azonnal kifejti hatását, míg a szabadon növő vagy nyírt sövé­nyek csak néhány év elteltével érik el a megfelelő magasságot. Hasonlóképpen hatásosak a következő kertrész felé átmenetet alkotó átjárók, például egy pergola vagy sövénykapu. A kerthatárt illetően pedig semmi sem szab határt a fantáziának.

Bevált módszerek a gyümölcsfák beoltásánál

A gyümölcsfákat úgy lehet szapo­rítani, hogy a vágyott fajtából származó oltóvesszőt leoltjuk egy gyökéralapra vagy egy már meglévő gyümölcsfára. Alacsony, karcsú bokor- vagy orsófához a nemes fajtát lassan növő gyökéralapra oltják le. Ebben az esetben a nemesítési hely a gyökérnyakon található, tenyérnyi magasságban a föld felett. A korona- vagy fejoltás elvégzéséhez a középső ágat egy meghatározott magasságig vissza kell vágni (pl. félmagas törzsnél 120 cm, magas törzsnél 180 cm). Vázág oltá­sánál a vezérágat rövidre le kell vágni, majd az oltóvesszőt a megmaradt ágcsonkra leoltani. Előnye: ezzel a módszerrel egy fára több különböző fajtát is lehet nemesíteni.
     

2012/01. szám

Tartalom:

Virág az ünnepekre
Olyan fehér, mint a hó
Ragyogó virágok
A tél napos oldalán
Optikai csalódás könnyen kivitelezve
Egy kert – két ötlet
A legszebb ötletek téli díszekhez
Ünnepi sziporka
Egészséges fűszerek a kertből
Elvarázsolt mesekert
Praktikák magazin
Holdnaptár 2012
Kert-klub- Válaszol az Oázis Kertészet
Díszfüvek
Előzetes

  

Olyan fehér, mint a hó

A fehér virágokkal, levélmintával vagy gyümölccsel rendelkező növények hangzatos névkombinációkra ösztönöznek, a hó szó bevonásával.

Vannak olyan őrült emberek, akik egész évben hó után vágyakoznak. De szerencsére az időjárás nem igazodik senki kívánságához. Akinek viszont van saját kertje, az más módon is kiélheti hó iránti szenvedélyét. Legyen szó évelőkről, nyári virágokról vagy díszcserjékről, sok olyan növény létezik, amely hangzatos hónevet visel, és amelynek virága, levele vagy termése a fehér pompára emlékeztet. (Megjegyzés: az itt bemutatott növények magyar nevében nem minden esetben szerepel a hó szócska, mint a német megnevezésben. Ezért a német testvérlapból átvett cikkben eltérés esetén feltüntetjük a növény német nevét is.) E növények némelyike korai virágzási időszakának – gyakran még hó borítja a tájat – köszönheti a nevét.

A hóvirág (Galanthus nivalis) a legismertebb példa. Van vele kapcsolatban egy bájos legenda: amikor az Isten megteremtette a havat, nem adott neki színt. Így a hó virágtól virágig vándorolt, és kérte őket, hogy adjanak egy kicsit a színükből. Azonban a virágok nyersen elutasították. Csupán a törékeny hóvirág tanúsított együttérzést, és fehér színéből adott a hónak. Így végre a hónak is lett színe, a kicsi hagymás virág pedig abban a különleges megtiszteltetésben részesült, hogy hóban virágozhatott.

A fehérszemű hófény (Chionodoxa luciliae) szintén az utolsó márciusi hófoltok között nyújtja az ég felé ragyogó kék virágait. A koránkelő növényt gyakran összetévesztik a csillagvirággal (Scilla bifolia), amely nagyon hasonló hozzá, de a színe világosabb. A kicsi hagymás virág jól mutat a gyepen, a sziklakertben vagy cserjék körül. Nagyon szép nagy csoportban elültetve, sűrű virágszőnyeget alkotva.

Sok fehérben virágzó díszcserje faj- vagy fajtanevében is szerepel a hó szó. Márciusban nyílik a fehér aranycserje (Schneeforsythie), áprilisban mutatja be kedves virágcsengettyűit a hóvirágfa, a hópehelyfa pedig májusban borul virágba. Aztán ott van még a bangiták (Schneeball) nagy családja, amelynek egyes fajait és fajtáit dísznövényként használják fel a kertekben.

A levéldísznövények nevében is előfordul a hó szó. Így például a fehér szegélyű fellevelekkel rendelkező jégvirágot (Euphorbia marginata) a „hegyen hó“ költői megnevezéssel illeti a népnyelv. A téli sportok lelkes rajongóinak ugyancsak van növényük – a gleccserről elnevezett ‘Schneeferner’ lángvirág már nyáron meghozza a kedvet a síeléshez.

Optikai csalódás könnyen kivitelezve

Miért mutat egy kert sokkal nagyobbnak, mint amekkora valójában? Megmutatjuk, hogyan lehet egyszerű és megfelelően alkalmazott trükkökkel meglepő illúziót kelteni.

Mióta az ember kerteket hoz létre, azóta foglalkoztatja, hogy hogyan lehet a "vad természetet" megszelídíteni a telek határain belül, és hogyan tudja azt a saját elképzelése szerint alakítani.

A kis telkek tulajdonosai gyakran elégedetlenek, mert beszorítva és korlátozva érzik magukat. A kert méretén általában nem lehet változtatni, a hatáson azonban mindenképpen. Végül is a zöld magánszférát mindenki szeretné a lehető legjobban érvényesíteni, és hangulatos térhatással gazdagítani.

Az optikai csalódások alkalmazása érdekes és lenyűgöző eszközt jelent a kertművészetben, és mindig is fontos szerepet játszott a kialakításban. A cél az, hogy olyan benyomás alakuljon ki, ami valóságosnak tűnik ugyan, de nem az, vagyis a szemlélőt tudatosan becsapja a látvány. Ahhoz, hogy ezt elérjük, be kell tartani néhány alapszabályt.

Egy üres kertrész unalmasnak hat, mivel azonnal áttekinthető a teljes felület. Ha elkezdjük felosztani, különböző méretű és borítású utakat hozunk létre benne, sövények és fák formájában „akadályokat“ ültetünk, akkor többé már nem fogható át minden egyetlen pillantással. A felület ügyes felosztásával kicsi kertzugokat hozhatunk létre, amelyek a szemlélő számára több felfedeznivalót kínálnak, mint az a tér, amelyet egyszerre átfog a tekintet.

A látómezőn kívülre vezető ösvény szintén felébreszti a kíváncsiságot. Azt sejteti, hogy tovább folytatódik, és ezáltal a kertet nagyobbnak érzékeljük. A kiszélesedő és összeszűkülő gyepfelületek, a látómezőbe benyúló növényzettel körülvéve, ugyancsak megváltoztatják a perspektívát. További hatásos segédeszközt jelentenek az olyan átjárók, mint egy pergola vagy a sövényben nyíló kapu, mivel önkéntelenül a következő kertrészbe vezető átmenetnek fogjuk fel. Hasonló hatása van a váltakozó talajburkolatnak.

Aki még mélyebbre szeretne nyúlni a trükkös ládában, az bevetheti a tükröket is. Ügyesen elhelyezve a tükrök tágasabb tér illúzióját kelthetik. A falra festett kapu egy további átjáróval ámít. Az ívelt körvonalakkal kialakított kavicságyás pedig, benne vízparti növényekkel, például árnyliliommal, nőszirommal és japán díszfűvel, folyó víz hatását kelti.

Döntő fontosságú a felhasznált anyagok és a növési formák megfelelő összjátéka, valamint a jó térfelosztás. Ha azt akarjuk, hogy a kertünk nagyobbnak tűnjön, folyamatosan kell próbálkoznunk a különféle megoldásokkal. Vagyis megengedett a füllentés, amit a kert mottója is sugall: többnek látszik, mint ami.

Lombhullató sövények: takarás egész évben

A magas nyírt élősövényeknek mindenekelőtt az a feladatuk, hogy takarást biztosítsanak, mégpedig lehetőleg télen is. A választás gyakran az örökzöld babérmeggyre vagy tujára esik. Azonban a nem örökzöld lomblevelű cserjék között is van néhány, amely télen megvéd a nemkívánatos pillantásoktól, mivel az elszáradt levelek nem hullnak le, hanem az ágakon maradnak.

Télen is sűrű
Ezek közé tartozik a gyertyán (Carpinus betulus), amely az egyik legkedveltebb sövénynövény. Ősszel levelei ragyogó sárgára színeződnek, és csak egy részük hull le. Nagyobb részük viszont az ágakon marad, és a sűrű ágszerkezettel együtt még mindig megfelelő takarást nyújtanak egészen tavaszi rügyfakadásig. Majdnem teljesen áthatolhatatlan a szemnek a bükksövény (Fagus sylvatica). Az őszi látványos színjáték után az elszáradt lomb majdnem teljes egészében a bokron marad. Viszont a bükk tavasszal valamivel később hajt ki, mint a gyertyán. A télizöld fagyal (Ligustrum vulgare ‘Atrovirens‘) nemcsak a lombját őrzi meg télen, hanem a levelek zöld színét is. Az elültetés utáni első években, illetve kemény fagy esetén azonban megtörténhet, hogy a levelek a szokásosnál korábban lehullanak, vagy pedig barnásra színeződnek.

     
1|2|3|4|5|6|7|8|9|10|11|12|13|14|15|16|17