2009/03. szám

Tartalom:

Tavasz, kedves tavasz
A legjobbak legjobbjai
Egyszerűen függőben
Virágzó kerítés
Elbűvölő csavargók
Egy kert – két ötlet
Szépen elrejtve
Terasz megformázva
Cserép-show
Csodanövények
Ez a kert a saját műremekem!
Hagymás virágok
Praktikák magazin
Holdnaptár
Kerttervezés
Kert-klub

 

Tavasz, kedves tavasz

Virágzó almafa, takaros kis ibolya és napsárgán ragyogó nárcisz – a tavasz mindenkit boldoggá tesz. A hosszú heteken át tartó téli szürkeség után a virágok látványa és a friss zöld egész egyszerűen tiszta élvezetet nyújt.

A szép évszak most kezdődik. Amint a talaj tavasszal felmelegedik, és a hőmérsékleti értékek emelkednek, kibújnak a hagymás virágok, kinyitva bimbóikat. Februárban a krókusz gondoskodik színpompás virágfoltokról. Fajtától függően egészen áprilisig dugja ki kecses fejecskéit a földből. De startolásra készen állnak az első nárciszok is – például a korai "February Gold" fajta. A tulipánok még váratnak magukra: majd csak áprilisban és májusban kerül sor a fellépésükre. Viszont aki apró vad fajokat is ültetett a kertjébe, már márciusban köszöntheti az első tulipánokat. A legkorábbiak közé tartoznak a botanikai tulipánok, mint például a "Lilac Wonder" (Tulipa bakeri).

Cserepekben előhajtatva már most is nagy a választék tavaszi virágokból – és pontosan ez az, amivel megszépíthetjük a teraszt. Amikor még túl hideg van a szabadban elköltött reggelihez, egyszerűen borítsuk be az asztalt boglárkával, kicsi szarvacskás ibolyával és százszorszéppel. Ha reggelenként az ablakon kitekintve egy csokor ragyogó nárciszra esik a pillantásunk – legjobb egy nagy cserepet teleültetni –, garantáltan jól kezdődik minden napunk. A bejárati ajtó mellett álló virágos fogadóbizottság pedig hazatéréskor gondoskodik jó hangulatról.

A kedvenc nárciszt megtalálni nem is olyan könnyű: fehér vagy sárga, egyszerű vagy telt-, kis- vagy nagyvirágú – sok igéző fajta cserépben is megvásárolható. A pihenőhelyre és a ház bejáratához kerülhetnek illatos fajták, például a "Tête à Tête". Elvirágzás után ültessük ki a hagymákat az ágyásba, ahol a következő évben tavaszi hangulatról fognak gondoskodni.

De nem csak a klasszikusok csábítanak vásárlásra. Ismerős a viola? Régebben a parasztkertekben elterjedt tavaszi vendéget repcsénynek (Erysimum) is nevezik, és most sok új színben kapható: az aktuális fajták rézszínűben, bronzsárgában, narancsban, aranysárgában és lilában virágoznak. Legtöbbjük illatos, és ugyanolyan bájos, mint elődei. Hosszú virágzási idejének köszönhetően, kora nyárig folyamatosan új rügyeket bont, ezért alkalmanként el kell látni trágyával. Kreatív kombinációkhoz rendelkezésünkre állnak olyan korán virágzó évelők, mint a kutyatej citromsárga virágaival, a fehér tatárvirág (Iberis) vagy a nefelejcsre emlékeztető, tárnicskék veronika (Veronica peduncularis). Ezek nem csak cserepes kombinációkban szívesen látottak: akárcsak az előhajtatott hagymás virágokat, ki lehet ültetni az ágyásokba, hogy kitöltsük velük a szabad réseket.

Amikor a gyümölcsfák virágoznak, akkor a legszebb a tavasz. Csodálatos látványt nyújt a fehér virágköntösbe öltözött göcsörtös almafa. Kisebb alternatíváját, melyet hasonlóan romantikus virágbőség jellemez, díszalmának nevezzük. A kisebb termetű fák vagy bokrok a sorházkertekbe is kiválóan alkalmasak. A magnóliák között is vannak olyan fajták, melyek nem nőnek túl gyorsan a fejünkre, mint például az ibolyakék virágú "Susan". Ezt néhány évig edényben is gond nélkül tarthatjuk, virágzáskor mindig szem elé helyezve a teraszon. Nefelejccsel vagy hagymás virágokkal kombinálva varázslatos tavaszi összeállítást kapunk. Egy másik javasolt növény dézsába a zanót: a kicsi cserje igénytelen, és fajtától függően rózsaszínben, pirosban, sárgában vagy krémfehérben virágzik. Rendszeresen lássuk el trágyával – legjobb kora tavasszal lassú lebomlású műtrágyát vegyíteni a földjébe –, így sok évig hűséges marad hozzánk. Amúgy most kiválóan lehet ültetni a tavasszal virágzó bokrokat, miközben élvezhetjük a friss levegőt, előre örülve a nemsokára érkező csodálatos virágoknak!


Szépen elrejtve

Vannak dolgok, melyek soha nem történnek elég gyorsan. Ezek közé tartozik a védettség is a kertben, amely megfelelő atmoszférát teremt a szabad ég alatt eltöltött nyugodt órákhoz. Sajnos azonban erre nem minden esetben számíthatunk már az első szezonban.

Azonnali védettséget biztosítanak a kerthatárra vagy a közvetlenül terasz mellett felállított paravánok és védőfalak (lásd a rajzot a következő oldalon). Mivel a masszív faépítmények gyakran beszűkítik a teret és nyomasztóan hatnak, ajánlott elegáns, ablaknyílással ellátott modelleket választani, vagy pedig az egyes elemek között hagyjunk keskeny réseket, melyeket növényekkel ültetünk be. A kert vonzó részévé válhatnak a védőfalak, ha kapaszkodóként szolgálnak futónövényeknek. Az egynyári égostromlók, mint a hajnalka és a serleglonc, egy szezonra szóló gyors megoldást jelentenek – különösen akkor, ha már februárban előhajtatjuk az ablakpárkányon, és így áprilisban nagy előnnyel szállhatnak versenybe. Van néhány hosszú életű futónövény is, amely már az első évben tetszetős virágfalakat hoz létre, ilyen például a hegyi iszalag (Clematis montana), valamint a gyorsan növő klematisz-hibridek, például a "Perle d"Azur" és a "Huldine".

Rugalmas megoldást jelentenek a görgőkkel és kapaszkodóval ellátott virágládák, melyeket tetszés szerint ide-oda költöztethetünk a teraszon. Bezöldítésükre egynyári futónövények ajánlottak, ugyanis a kitartóbb növények gyökere a terjedelmes ládákban aligha védhető meg a téli faggyal szemben.

Több türelemre van szükség a nyírt sövények esetében, ha a kertet meg szeretnénk védeni a kíváncsi tekintetektől. A költségek miatt ezeket általában kis formátumban telepítik be, és azután négy-öt év is beletelik, amire a fejlődő zöld fal már nem enged bepillantást. Viszonylag gyorsan növő fajok a fagyal, gyertyán, hamis ciprus és tuja, jóval lassabban fejlődik a tiszafa és a magas puszpángfajták, mint például a "Rotundifolia". Drágább alternatíva türelmetleneknek: kétméteres vagy ennél magasabb kész sövényelemek, melyeket szakképzett kertészek ültetnek el közvetlenül a kijelölt helyre.

Sok hely szükséges, ha szabadon növő virágbokrokkal akarunk színpompás védőfalról gondoskodni (lásd a rajzot jobboldalt). Az orgona, bangita és aranyeső (Forsythia) kifejlett példányai három méteresnél szélesebb sávot is elfoglalhatnak. A vérribiszke (Ribes sanguineum), a jezsámen és a mályvacserje ennél jóval kompaktabb marad, viszont csak több év múlva érik el a kívánt magasságot.

Az arany középutat a különböző védőfal-lehetőségek kombinációja jelentheti – ez kevésbé hat szigorúnak, mint ha a teljes frontot egyetlen növényfaj vagy egyetlen kerítéstípus alkotja.

Tipp: ha kicsi fiatal bokrokat ültetünk egy új nyírt- vagy virágzó sövény létrehozásához, a növények mögött párhuzamosan végigfutó nádkerítés egy kevésbé költséges átmeneti megoldással szolgál a védettség megteremtéséhez. Ez gyorsan eltávolítható, amint a sövény elérte a megfelelő magasságot.


A burgonya előhajtatásának előnyeiről

Annak ellenére, hogy az "Agria" és a "Nicola" a piacvezető burgonyák, százával léteznek különböző fajták, és minden országnak megvannak a maga specialitásai. Aki szeretné kipróbálni az olyan hagyományos fajtákat, mint a zamatos "Rosa Tannenzapfen" (Franciaországban "La Ratte"), az aranysárga "Linda" vagy a lila héjú és lila húsú "Salad blue" trüffel-burgonya, idejében rendelje meg hozzá az ültetnivalót. Különleges zamata van a skót "Highland Burgundy Red"-nek is. A rózsaszín márványos burgonya kiválóan alkalmas pürének és gnocchi-nak.

Minden fajtát érdemes előcsíráztatni, mert az előcsíráztatott burgonya hideg időjárásban is tovább nő. A betakarítás így kb. 14 nappal előhozható, és a hozam akár 20 százalékkal is növelhető. Az előny főként akkor észlelhető, amikor a növényeket már korán megbetegíti a nehezen leküzdhető burgonyavész. Így kell eljárni: a tervezett ültetéri terminus előtt 6 héttel tegyük az ültetnivaló burgonyát lapos gyümölcsösládákba, melyekbe előzőleg egy réteg finomra szitált érett komposztot vagy ültetőföldet töltöttünk. A legjobb minőséget amúgy nem a legvaskosabb gumók biztosítják, hanem a közepes méretű burgonyák. A ládákat helyezzük 10–15 °C-os hőmérsékletű helyiségbe – minél világosabb, annál jobb, mert csak így alakulnak ki rövid, erős csírák, amelyek nem törnek le az elültetésnél.


     

2009/02. szám

Tartalom:

Ötletek modern kertekbe
Az első hírnökök
Ilyen szép tud lenni a tél
Egy kert – két ötlet
Rivaldafényben
Papucsvirág
Téli fehérség
Virágpompa karakterrel
Árnyliliom
Virágvarázs
Közeleg a tavasz
Trend 2009
Leginkább a zöldben
Praktikák magazin
Holdnaptár
Kerttervezés
Kert-klub

 

Az első hírnökök

Változatos, vidám-tarka virágaival a kankalin jó hangulatot teremt a téli szürkeségben. Ő az új év éllovasa, nem hazudtolva meg a nevét: elvégre a "Primula" azt jelenti, hogy "az első"

A száratlan kankalin (Primula acaulis) a leggyakrabban vásárolt cserepes növények közé tartozik. Nem kérdés, hogy miért ennyire kedvelt: ragyogó virágszíneivel télen mágnesként vonzza magához a tekintetet. A figyelmes szemlélő minden évben nemcsak újabb színkombinációkat fedezhet fel magának, hanem elragadó színaláfutásokkal rendelkező változatokat is. Ritkán tudja megállni az ember, hogy csak egyetlen cserép kankalint vásároljon!

A teltvirágú kankalin, amely kicsi rózsára emlékeztet, februártól gazdagítja a választékot. A még néhány évvel ezelőtt ritka kincsnek tartott szépség mára sárga, fehér, narancs, piros és kék fajtákkal ünnepelheti áttörését. A nosztalgikus bájt árasztó, gazdagon telt virágokat érdemes méltó módon bemutatni: egy jól látható helyen, puha mohába ágyazva, fűzfaág koszorúval körülfogva, vagy pedig olyan zöld növényekkel kombinálva, mint a borostyán vagy különféle cserepes füvek, igazi stílusos látványossággá válnak.

A sugárkankalin (Primula elatior) feltűnő jelenség, mivel virágai mintegy tíz centiméter magas szárakon ülnek. A gömbös kankalin (Primula denticulata) ugyancsak magasra emeli viráglabdáit. Ezek a kankalinok nem csak cserépben, hanem a kertben is csinos tavaszhírnöknek számítanak.

A medvefül-kankalin (Primula auricula) különleges helyet foglal el fajtársai között. Angliában a rajongók külön kiállításokon mutatják be kincseiket, és a legszebbeket díjazzák is. Aki érdeklődik e növény iránt, gyűjtését először kezdje a robusztus kerti medvefül-kankalinnal.

A kankalin gondozása nagyon egyszerű. Fontos az elhervadt virágok lecsípése, mert ezzel teremthetünk helyet az új virágrügyek számára. A sérült leveleket szintén el kell távolítani. A kankalint ne hagyjuk sem kiszáradni, sem pedig pangó vízben állni. A leginkább megfelelő az állandó jelleggel enyhén nedves föld. Ez nagyobb edényben egyszerűbben megvalósítható, mint egy kicsi műanyag cserépben. A kankalin a szabadban, friss levegőn érzi magát a legjobban. A mérsékelt fagy nem tesz benne kárt. Esetleg éjszakára letakarhatjuk a virágokat újságpapírral. Amennyiben tartós fagy fenyeget, költöztessük a növényt a házba fagymentes, de hideg helyre. Vigyázat: a meleg üzletből vásárolt kankalin rendkívül érzékeny a hidegre!

Tipp: a száratlan kankalin téltűrő évelő, ezért virágzás után gond nélkül kiültethető a kertbe.


Ilyen szép tud lenni a tél

Hó hullott az éjszaka, romantikus meseországgá alakítva át a kertet. A fehér kulissza előtt a fanyarka sötét ágszerkezete úgy hat, mint valami gracilis szobor, a puszpánggömbökre pedig vastag hósüveg simul.

Télen, amikor a csupaszra vetkőzött fák és bokrok csontvázként nyújtózkodnak, az évelők pedig többhetes szünetet tartanak, kendőzetlenül megmutatkozik, hogy a kert kialakítási koncepciója valójában mennyire optimális a negyedik évszakra. Tervezéskor általában háttérbe szorul az a kérdés, hogy a kert télen miként fog majd mutatni, hiszen a tarka évelőnövényes ágyások tagadhatatlan elsőbbséget élveznek. Az eredmény: novembertől tavaszig a kert szomorú látványt nyújt. Pedig a siker titka nagyon egyszerű: különböző magasságú, szép formájú lombhullató és örökzöld fák, illetve bokrok rafinált összekombinálásával teremthetünk olyan tartós struktúrát, amely télen is megfelelő külsőt kölcsönöz a kertnek.

A nagy bokrok vagy a kicsi fák, melyek festői növési formával rendelkeznek, mindig remek látványt nyújtanak – még ha el is hullatták lombjukat. A legszebbek közé tartozik a japán juhar, a virágos som, valamint a díszalma. Biztosítsunk számukra különleges helyet, ahol teljes szépségükben kibontakozhatnak. Ugyancsak gazdagabbá teszik a többnyire szürke évszakot a színes kérgű fák is, amilyen például a papírkérgű juhar, a japán díszcseresznye, a nyírfa és a különböző somfajok.

Nem hiányozhatnak a kertből az örökzöld bokrok. Egyik legkedveltebb közülük a puszpáng, amely sövényként vagy az ágyást díszítő eredeti figurák formájában sokoldalúan bevethető. Dekoratív hangsúlyos pontokat képezhetünk olyan oszlopos alakú tűlevelűekkel is, mint a tiszafa vagy a boróka. Azonban az örökzöldeket nem szabad nagy csoportokban ültetni egymás mellé: mivel gyakorlatilag egész évben változatlanok, hamar unalmassá válhatnak. Inkább kombináljunk egy-egy tűlevelűt lombhullatókkal.

Számtalan évelő növény, amely nyáron pompás virágokkal kényeztet, télen is vonzóvá teszi a kertet. Ezért ősszel nem kell minden évelőt visszavágni, hogy a száraz virágok és magtokok tovább díszíthessék az ágyást. A cickafark, varjúháj, szamárkenyér, iringó, macskahere, méhbalzsam és őszifátyol azon jelöltek közé tartoznak, melyek visszavágásával nyugodtan várni lehet tavaszig. Ugyanez érvényes az olyan díszfüvekre is, mint a zebrafű és a tollborzfű. Hóharmattal bevont filigrán magtokjaik rendkívül dekoratív látványt nyújtanak a kiürült kertben. Emellett az elhalt fűszálak megvédik a növényt a kifagyástól, és menedéket nyújtanak a hideg elől a rovaroknak.


A hó ártalmas is lehet a növényekre nézve

Egy vékony hótakaró javára válik a növényeknek, mert megvédi a hideg széltől és a fagytól. Viszont ha túl sok hull a fehér téli pompából, terhessé válik – főként az örökzöld bokrok számára, hiszen a súly alatt letörhetnek az ágak. Rázzuk le a növényekről a vastag hóréteget, mielőtt a többszöri felolvadás és megfagyás során összekeményedik. Az olyan bokrokat, mint a tiszafa vagy a boróka, melyeknél az ágak felfelé nőnek, a hó könnyen szétnyomhatja, ezért kötözzük össze a koronájukat.

A túl nagy mennyiségű hó a gyepet is károsítja. Egy hosszú, hóban gazdag tél után, tavaszszal gyakran barna foltokat fedezhetünk fel a gyepen, melyeket különféle gombák okoznak. Minél hosszabb ideig tart a hóolvadás, annál nagyobb a gombásodás veszélye. Ezért az ösvények megtisztításakor a havat ne dobjuk a gyepre, és osszuk szét minél nagyobb felületen, hogy egyenletesen tudjon elolvadni.

Amennyiben mégis gombás fertőzés ütötte fel a fejét, tavaszszal távolítsuk el az elpusztult növényrészeket egy gereblye segítségével, hogy a fűgyökerek elég levegőhöz és fényhez juthassanak. A magasabb nitrogéntartalmú műtrágya felgyorsítja a fűszálak növését, és a csupasz helyek már néhány hét alatt eltünnek. Megelőzésként javasolt ősszel káliumtartalmú műtrágya elszórása, ami növeli a fű ellenállóképességét a hideggel szemben. A lassú feltáródású műtrágyát október elején, fűnyírás után szórjuk ki a száraz talajra, majd öntözzük be a területet. Az őszi tápanyagutánpótlással elkerülhető a gombaölő szerek használata.

Akkor sem árt egyébként az óvatosság, ha nem fedi hótakaró a gyepet: különösen a fagyos időszakok alatt ne tapossunk rá a fűre, mert a lépések alatt megtörnek a fűszálak és kipusztulnak.


     

2009/01. szám

Tartalom:

Ötletek modern kertekbe
Kipillantás
Egy kert – két ötlet
Megkapó előkertek
Gyermekbirodalom
Ünnepi akkordok
Dekoratív stílus
Évelő sztárok
Porondon az orchidea
Téli varázslat
Virágos Magyarországért – falubemutató
Praktikák magazin
Holdnaptár
Kerttervezés
Kert-klub

 

Mely szobanövényeket érdemes tovább gondozni?

Amíg virágzik, sok növény szívesen látott vendég a szobában. De mi történjen velük azután?

Legjobb kidobni, így szól a javaslat minden olyan növény esetében, amely természeténél fogva egyéves. Így például a papucsvirág (Calceolaria), a keserûlevélke (Exacum) vagy a Pericallis roppant virágáradattal kápráztat el, viszont ezzel ki is merül. Nem érdemes tovább tartani, mert ha a növény esetleg tovább is él, a következõ évben minimális virágot hoz. Ugyanez érvényes a díszpaprikára (Capsicum annuum) is, amely csupán egy alkalommal teszi közszemlére hangulatos termését.

Ellenben érdemes megtartani a többéves növényeket – és a legtöbb szobanövény ezek közé tartozik: gerbera (Gerbera), ciklámen (Cyclamen), afrikai ibolya (Saintpaulia), korallvirág (Kalanchoe), mikulásvirág (Euphorbia) és sok más. Ahhoz, hogy éveken át életerõsek maradjanak, tavaszszal mindig nagyobb edénybe kell ültetni õket. Nyáron fontos a rendszeres öntözés és trágyázás, mert így maradnak egészségesek és gazdagon virágzók. A hölgyliliom (vagy Amaryllis) szintén sokáig örömet szerez. Miután elvirágzott, télen hosszabb nyugalmi idõszakra van szüksége.

Továbbá vannak olyan növények, melyeket igaz, hogy kidobunk, elõtte azonban dugványról szaporíthatjuk. Az így nyert új növények a következõ évben ismét díszíthetik a lakást. Dugványozás céljából vágjunk le néhány 8–10 cm hosszúságú hajtásvéget; távolítsunk el róluk minden levelet, a felsõ három kivételével. Szúrjuk hajtatóföldbe, fedjük le, és 20 °C fölötti hõmérsékleten tartsuk mindig nedvesen. A begyökeresedett dugványok a következõ évben virágozni fognak. Ez érvényes a nebáncsvirág (Impatiens), virágcsalán (Solenostemon), szeplõsarc (Hypoestes), csukóka (Scutellaria) és a mindignyíló begónia (Begonia semperflorens) esetében.

Folytatás a Csodakert magazin hasábjain


Ünnepi akkordok

Hangulatos dekorációkkal felébreszthetjük a kertet téli álmából. Azért, hogy a díszítés és rendezgetés valóban örömöt szerezzen, legjobb kivárni egy napsütéses délutánt. Egy meleg dzseki és egy kanna forró citromos tea – és máris kezdődhet a csinosító akció!

Teremtsünk látványosságokat – így hangzik a téli jelige. Míg nyáron a kert minden zuga rejteget valamilyen meglepetést, addig a hideg évszakban jól látható súlypontokat kell kialakítani. A kincseket gyűjtsük össze egymás mellé. A nappali előtti terasz az egyik legalkalmasabb hely a bemutatásra, hiszen így bentről is kényelmesen élvezhető lesz a szép kilátás. De a ház bejáratánál, az előkertben vagy az ablak mellvédjén is nagyszerűen elhelyezhető a dekoráció.

Téltűrő cserepes növények, mint például a puszpáng, a cukorsüvegfenyő, a hamisciprus vagy a boróka, alkotják az összeállítás alapvázát. Ezek télen is zöldek. Az ágakra karácsonyi díszeket lehet aggatni, és az esti órákban fényfüzérekkel vagy gyertyákkal lehet barátságosan megvilágítani. TIPP: mécsestartókba vagy üvegpoharakba állítva a gyertyákat, a szél nem fújja ki a lángot! Minden dekoráció megkoronázását jelenti a hunyor. Pontosan az advent heteiben nyílnak például a "Josef Lemper" korai fajta kecses, porcelánfehér virágai.

Folytatás a Csodakert magazin hasábjain


Gyermekbirodalom

KERT MINDENKINEK. Egyszerû trükkökkel és olcsó megoldásokkal nemcsak gyermekbaráttá tehetjük a kertet, hanem magunknak is örömteli pillanatokat szerezhetünk.

Egyetlen nagy kalandos játszótérnek kell lennie, olyan helynek, ahol sárpogácsát lehet gyúrni, lehet bújócskázni és rablóbarlangot építeni, és az állatokat is meg lehet figyelni! De a kert, amirõl a gyermekek álmodoznak, még többet nyújt: a friss levegõn való tombolás és játék közben a gyermek nem csak fontos társadalmi viselkedésformákat sajátít el, hanem fejlõdik a motorikus készsége, ellenállóbbá válik, és megtanulja jobban megérteni a természetet.

Az egyetlen gond: a gyermek igényei a kertet illetõen magától értetõdõen nagyon különböznek a felnõttekétõl, akik elsõsorban pihenésre és ellazulásra vágynak. A sok munkával kialakított évelõágyás a kert részét képezõ focipálya közvetlen közelében nem sokáig fog fentmaradni, és pihenésre sincs semmi esély az indián csatakiáltások közepette – a veszekedések így elkerülhetetlenek. A kertben a harmóniát úgy lehet a legkönnyebben visszaállítani, ha ésszerûen osztjuk fel. Azt is figyelembe kell venni, hogy a gyermekek kívánságai változnak, ahogy nõnek. Ha ezt szem elõtt tartjuk, késõbb rugalmasan átalakíthatjuk az egyes elemeket, például a hinta állványára felakaszthatunk egy függõágyat.

A kisgyereknek lehetõleg mindig valamelyik szülõ közelében kell lennie, amikor elkezdi felfedezni a világot. Mivel az amúgy is végtelenül nagynak tûnik, kezdetben elég, ha a teraszt nagy puszpánggömbökkel, egy alacsony sövénnyel vagy kerítéssel elválasztjuk a kert többi részétõl: így ahelyett, hogy idegesen rohangálnánk a csemete után, a nyugágyban lazíthatunk, miközben a kicsit folyamatosan szemmel tarthatjuk. Egy homokozóládában például a kisgyerek hosszú ideig lefoglalja magát. Tipp: ha a homokot használaton kívül letakarjuk, nem csak a macskaürüléktõl óvjuk meg, hanem az esõ sem fogja eláztatni.

Egy nagy burkolólapokkal kirakott terasz kiválóan alkalmas a lábbalhajtós autóval való közlekedésre, a nagyobb gyerekek pedig krétával ugróiskolát rajzolhatnak a földre. A teraszon nyári élvezetekre is kínálkozik lehetõség egy felfújható medence felállításával, amiben persze soha nem lehet felügyelet nélkül hagyni a kicsit. Pozitív mellékhatás: a gyep nem sínyli meg a fürdõzést. A felügyelet melletti lubickolás kivételével a víz tabu az óvodáskorú gyermek számára, hiszen még az egészen sekély teknõ is gyorsan halálos csapdává válhat. A mérgezõ növényekkel hasonlóképpen ajánlatos elõvigyázatosnak lenni, különösen akkor, ha feltûnõ bogyókat hordanak, mint például a tiszafa vagy a babérmeggy: míg egy nagyobb gyereknek meg lehet magyarázni, hogy miért nem szabad megenni ezeket a gyümölcsöket, addig a kisgyerek mindent a szájába vesz, ami a kezébe kerül.

Az illatos növényeket, mint a fûszernövények vagy a csokoládéillatú pillangóvirág (Cosmos atrosanguineus), minden életkorú gyerek nagyon kedveli. Viszont amíg a gyerek kicsi, legalább a játszóhely közvetlen közelében mondjunk le róluk, ugyanis pontosan ezeket a növényeket elõszeretettel döngik körül a méhek és darazsak.

Az iskolás korú gyerek általában már tud úszni, így már semmi sem áll egy tó létrehozásának az útjába. Akinek viszont vannak még fenntartásai, biztonságossá teheti egy kerítéssel vagy védõráccsal. Elvileg ebben az életkorban a mozgásszabadságot csak annyira szabad korlátozni, amennyire feltétlenül szükséges: az egyik legfontosabb tapasztalat, amit a gyereknek el kell sajátítania, az éppen az, hogy megtanuljon felelõsségtudatos magatartást tanúsítani a lehetséges veszélyforrásokkal szemben. Ide tartoznak a bátorságpróbák is, és egy-két horzsolás vagy kék folt után, a következõ alkalommal már óvatosabb lesz. Különben pedig minél többet mozog a gyerek, annál kisebb lesz a balesetveszély.

Olyan játékszerek, amelyek fejlesztik a motorikus készséget és az egyensúlyérzéket, szinte ingyen hozzáférhetõk: egy fa, amire felmászhatnak, esetleg egy házikóval a koronájában, a fiúk és lányok számára egyaránt a legtöbb, amit kívánhatnak; a különbözõ méretû fatörzsek kitûnõek egyensúlyozásra és himbálózásra, két, kötéllel ellátott fatuskón pedig gólyalábon lehet nekiindulni a világnak. Ellentétben a készen kapható játékszerekkel, melyek iránt a gyerek viszonylag hamar elveszti érdeklõdését, a faléceket és társaikat mindig másként lehet kombinálni, így sokkal jobban megmozgatják a fantáziát. A gyerek maga is szívesen barkácsol: a fûzfa tél végén levágott ágaiból egy kis munkával hamar alagutat, kunyhót, vagy akár egy egész házikót építhet. A fûzfaágak néhány héten belül kihajtanak, és titokzatos barlang lesz az építménybõl. Ezzel újabb vágy teljesül: egyre fontosabb ugyanis, hogy legyen egy hely, ahova a gyerek visszahúzódhat, ha zavarja a felnõttek jelenléte.

Ez azonban nekünk is jó, hiszen így a kert nagyobb eséllyel érintetlen, vagyis a felnõttek értelmezése szerint szép marad marad. Hasznos trükk: osszuk fel a kertet egy felnõtt- és gyerekrészre. Például elválasztónak egy virágzó élõsövény nem csak szép, hanem a lármát is tompítja, sõt az elrúgott labdának is útját állja, ha a túloldalon a kapus még nem rendelkezik egy országos válogatott játékos képességeivel.

A tinédzser igényei a kertet illetõen már nagyon megközelítik a szülõkét (de ezt soha el nem ismerné hangosan!). Azért, hogy mégis kellõ távolságot tarthasson a felnõttektõl, legjobb több kényelmes pihenõhelyet is kialakítani a kertben, hogy külön lehessen a barátaival, vagy akár zártkörû partit rendezhessen a saját társaságának. Tipp: egy nyitott tûzhely egyaránt lenyûgözõ hatással van fiatalra és idõsre, és arra lelkesít, hogy a nyári grillezést közös zárja a család az esti tábortûz mellett.
     
1|2|3|4|5|6|7|8|9|10|11|12|13|14|15|16|17|18|19|20|21|22|23